Új bejegyzés Frissítés

2006.09.23. 18:26

A nagy szerelem állítólag három, a halálos pedig öt évig tart. Aztán a hetedik évet tartják a kritikus pontnak, amikor a legtöbb pár szétmegy. Sokan tartanak is, a hetedik évtől. Utána legtöbb esetben csak a megszokás és a kényelem tartja össze a párokat. Van, aki úgy vélekedik, hogy amikor a szerelem csitul, magasztosabb, mélyebb érzés veszi át a helyét: a szeretet. Ez pedig össze tartja a kapcsolatot továbbra is. De muszáj ennek így lennie? Miért nem lehet megorizni a másik iránt kezdetben érzett lángolást, a rajongást, a pezsgést?

2006.09.02. 12:06

Ki vagyok én? Lelkem tükre a mélyben elvész, helyette nem marad semmi, csak apró szilánkok és kész. Ülök a magányban, lelkem palotájának kivénhedt ódon trónján. Napról napra élek, mint bárki más, másból élek, és még sem vagyok más. Gondolataim a sötétbe vesznek, eltűnnek mint a kámfor, jobb is, mert nincs helyük néha, csak messze a mától. Lelkem épen maradt kertjében időzöm, mulatom az időmet, ha marad, itt talál rám sok kedves gondolat. Itt lakott a lelkemben még valaki, sokat jelentett nekem, mert Ő nem akárki. Emléke mindig a szívemben marad, akármit is hoz a holnap...

[2-1]